Fogápolási mendemondák Utolsó módosítás: 2021. Február 2. Szerző: Dr. Gelencsér Kálmán Kinyomtatom ezt az oldalt Elküldöm e-mail-ben ezt a linket Mindenféle élethelyzetre, gondra-bajra vagy nőtt valami fű vagy fa, vagy létezik legalább egy tuti életbölcselet, ami úgy van, mert már sokszor hallottuk, hogy az úgy van... De tényleg?

Néhány gyakori tévhitet, jó tanácsot, jól bevált népi bölcseletet, generációkon átívelő családi tradíciót szemügyre véve vajon ezekből mennyi bizonyul hasznosnak? És vajon van olyan, ami árt?

1. A tejfogakat nem kell különösebben ápolni

Sok szülő sajnos manapság is úgy gondolja, hogy a kis tejfogacskákkal még nem kell túlzottan foglalkozni, nem baj az, ha lyukas, úgyis lesz helyette másik… Pedig a jó szájhigiénia bizony az első fogaknál is fontos, a napi fogmosási rutin elsajátítását mihamarabb érdemes kialakítani.

A tejfogaknál megjelenő szuvasodás nagyban kihat a helyükön előtörő maradandó fogak épségére is, hiszen a fogszuvasodás kockázata így mindenképp magasabb.

2. A fluorid veszélyes

Sőt, még mindenféle összeesküvés elméletekben is felbukkan itt-ott, ám hosszú évtizedes kutatásokból kiderül, hogy valójában nem az ördögtől való, de napi használatának valóban van pozitív és negatív hatása is.

Eltérő koncentrációban az ivóvíz és a talaj is tartalmaz fluoridot, a fogkrémbe a fogszuvasodást megelőzendő enzimblokkoló hatásának köszönhetően került, nélkülözhetetlen a fogzománc állományához.

Ám nagyobb mennyiségben a szervetlen fluorid felboríthatja a bélflóra egyensúlyát, gyengítve ezáltal az immunrendszer működését, akut mérgezés esetén pedig pajzsmirigy problémákat és egyéb súlyos károsodást is okozhat.

3. Ha jobban dörzsöljük, tisztább lesz

Egy felmérés szerint a felnőtt lakosság jelentős része naponta csak egyszer mos fogat – tetézi a bajt, hogy sokuk viszont ilyenkor belead apait-anyait, és jó erősen végigsikálja a fogait… meg óhatatlanul a fogínyét is.

Fontos tudni, hogy ilyen jellegű napi strapával maradandó károkat okozhatunk magunknak – a leamortizált fogzománc örökre eltűnik, a visszahúzódó fogíny begyullad, a szabaddá váló fognyakakat pedig semmi nem védi a hideg-meleg-édes ingerektől.

Hosszú távon nem csak az érzékeny fogak miatt kell aggódni, de az ínygyulladásból fogágybetegség is kialakulhat, amely akár fogvesztéssel is járhat.

Tehát itt mindenképp igaz egy másik népi bölcselet: többet ésszel, mint erővel – aki sikálni akar, tegye magát hasznossá a mosogató körül, egyébként meg sosem késő a megfelelő fogmosási technikáról érdeklődni a legközelebbi fogászati kontroll alkalmával. Érdemes puhább fogkefét választani vagy beszerezni egy szenzorosat, amelyik felvillan, ha túl erősen rányomjuk.

4. Evés után azonnal mossunk fogat!

A szájüreg pH-értéke az elfogyasztott ételek miatt a semleges értékzónából az alacsonyabb, savas tartományba süllyed, és bár a fogzománc az emberi szervezet legkeményebb anyaga, a savas közeg elkezd fontos ásványi anyagokat kioldani belőle.

Aki ilyenkor szalad egyből fogat mosni, akaratlanul is többet árt fogai egészségének, mint használ. A fogkefével ugyanis szó szerint saját kezűleg sikálja le a fogzománcot, ami hosszú távon fogérzékenységet okoz.

Érdemes legalább egy fél órát várni a fogmosással, ugyanis a nyál nem csak az emésztésben játszik fontos szerepet, hanem a pH-érték helyreállításában és a fogzománc fent említett demineralizációs folyamatának semlegesítésében is.

A fogmosás fontos, de a tájékozottság sok felesleges kellemetlenségtől megóv.

5. A professzionális fogkő eltávolításnak semmi értelme

Gyakran hallunk ilyet is – viszont még gyakrabban látjuk a következményeit annak, ha a fogkő bizony már a fogíny alá is benyomul, és fájdalmas gyulladást vagy akár tasakokat okoz.

A rendelői fogkőeltávolítás lényege, hogy a megfelelő speciális eszközökkel ott is letisztítja a baktériumkolóniáknak otthont adó megkövesedett lepedéket, ahol otthon a fogkefével ezt már lehetetlen.

Egyszer egy évben mindenképp érdemes fogászati kontrollra menni, és leszedetni a fogköveket, hiszen ezzel rengeteg nagyobb bajt és nagyobb kiadást előzhetünk meg.

6. A dohányzás csak elszínezi a fogakat

A dohányzási szokásokra minden fogászati anamnézisben rákérdeznek, mert sok kezelés során nem csupán az esztétika a lényeg, hanem az egészségi állapot is.

A nikotin és a dohányfüstben található több száz káros anyag nem csupán a jellegzetes dohányos leheletért és az egyre szürkébb, sárgább vagy barnább fogakért felelős, hanem jelentősen befolyásolhatja a szájsebészeti beavatkozások gyógyulási folyamatait is.

Míg a felületi elszíneződése kezdetben lehet segíteni, addig a dohányosokra sokkal komolyabb veszélyek leselkednek. A mérgező anyagok ugyanis a nyálkahártyán felszívódva daganatos elváltozásokat is okozhatnak a szájüregben, ám a vérkeringésbe jutva fogaink egészségét is veszélyeztetik.

A dohányzás szűkíti az ereket, így akadályozva például a fogíny megfelelő vér- és oxigénellátást, és az immunsejtek megfelelő továbbítását, ami megnehezíti a kórokozók és gyulladásos folyamatok hatékony legyőzését.

Célzott kutatások bizonyítják, hogy a rendszeresen dohányzók körében sokkal gyakoribb a fogszuvasodás, és legalább tizenötször magasabb a fogágybetegség kialakulásának esélye, mint a nemdohányzók esetében.

A betegség lefolyása is sokkal agresszívebb, nagyobb százalékban figyelhető meg mély ínytasakok kialakulása, gyorsabban épül le a csontállomány, ami gyakrabban jár fogvesztéssel. A fogíny dohányzás okozta rosszabb vérellátása pedig a kezdeti stádiumban szinte lehetetlenné teszi a diagnózist, hiszen a fogínyvérzés dohányosoknál kevésbé jellemző.

A rosszhíreknek ezzel pedig nincs vége, hiszen nem elég, hogy gyakoribb a fogvesztés, a fogászati implantátum beültetése is gyakran lehetetlen – a csontosodási folyamathoz ugyanis egészséges csontépítő folyamatok szükségesek, melyek híján az implantáció sikeressége előre megkérdőjelezhető.

Ha tehát foghúzás vagy egyéb szájsebészeti beavatkozást követően a fogorvos legalább néhány napig a dohányzás mellőzését javasolja, érdemes komolyan venni, és fontolóra venni a későbbi kilátásokat.